Mi a közösségi pszichiátria?

A közösségi pszichiátria és rehabilitáció

A közösségi pszichiátriai gondozás és rehabilitáció a ma érvényes betegjogokkal összhangban igyekszik elkerülni a kirekesztettség és izoláció (a "gettósítás") minden formáját. Átfogó megvalósulása esetén a betegek számára a közösségben, lakóhelyükhöz közel biztosítja a lehető legtöbb pszichiátriai és rehabilitációs szolgáltatást és alapvető célja a közösségi integráció fenntartása ill. elérése.
A beteg és hozzátartozói számára "felhasználóbarát", együttműködésüket ösztönző szolgáltatásokat kínál fel.
A gondozás és rehabilitáció során a lehető legnagyobb mértékben támaszkodik a közösségi erőforrásokra és a természetes segítőkre (pl. hozzátartozók), akiknek a rendszerszemléletű családgondozás elveinek megfelelően -szintén támogatást nyújt a betegség okozta problémák és más stresszhelyzetek kezelésében.
A közösségi alapú ellátás hozzájárul az intézményes ellátás okozta hátrányok leküzdéséhez és a pszichiátriai rehabilitáció hatékonyságának fokozásához. Vizsgálatok igazolták, hogy a pszichiátriai gondozás és rehabilitáció akkor a leghatékonyabb, ha a páciens természetes életterében, (hatékony terápiás stratégiák igénybevételével) történik, és nem onnan kiszakítva. Az átfogó közösség-alapú pszichiátriai ellátás alapvető szolgáltatásai a közösségi pszichiátriai gondozás. Magába foglalja a hozzátartozók bevonásával végzett házi gondozást, házi ápolást, akár az intenzív ellátást jelentő házi hospitalizációt, a 24 órás elérhetőséget, a betegek nyomon követését. A közösségi pszichiátriai gondozás elsősorban a krónikus pszichiátriai betegségben szenvedőket célozza meg, akik folyamatos gondozást igényelnek, és működése különbözik a szakrendeléstől. A Pszichiátriai gondozó szorosan együtt dolgozik a háziorvossal és más szolgáltatókkal, a munkatársai mobilisak és a terápiás és rehabilitációs igények szerint kapcsolatba lépnek más segítőkkel (pl. a nappali klub, a drog-ambulancia, a családsegítő, a kórház, stb.munkatársaival) akikkel a team-munka elvei szerint együtt dolgoznak.
A Pszichiátriai gondozók mobilis működése lehetővé teszi, hogy a szociális típusú közösségi szolgáltatások (pl. a 2008-tól elinduló közösségi pszichiátriai szociális gondozás) elsősorban bio-medikális pszichiátriai ellátásra vonatkozó igényeit is kielégítsék. A közösségi pszichiátriai gondozás céljai közé tartozik a tartós intézeti tartózkodás megelőzése (közösségi integráció fenntartása), és a beteg gondozásában ill. rehabilitációjában a természetes segítők aktív közreműködését és az egyéni megoldásokat preferálja az intézményes lehetőségekkel szemben.
A közösségi pszichiátriai gondozás ily módon a leghatékonyabb pszichoszociális rehabilitációt képes megvalósítani. A szemléleti és módszertani fejlődés mellett az ilyen gondozók kialakításához jelentősen emelni kell a szakdolgozók létszámát, hogy egy nővér, szociális munkás ne gondozzon 50-nél több beteget. Közösségi gondozói munka oroszlánrészét a megfelelően képzett szakdolgozók végezhetik.

Akut és krónikus nappali kórházak: előbbiek az akut kórházi kezelés felváltására ill. annak lerövidítésére szolgálnak utóbbiak a tartósan szakellátást igénylő (pl. időskori pszichiátriai zavarokkal, egyes súlyos pszichotikus betegségekkel, vagy személyiségzavarokkal küzdő) betegek hosszabb távú kezelését látják el. A krónikus nappali kórház nem jelent hatékony ellátást a krónikus pszichotikusok nagy részének,az itt folyó rehabilitáció hatékonysága alatta marad a közösségi rehabilitációnak

Nappali klubok: Krónikus pszichotikusok, szenvedélybetegek, időskori pszichiátriai zavarokban szenvedők számára más-más kialakítású szociális intézmények, amelyek nappali gondozást végeznek, elősegítik a betegek önszerveződését és önsegítő aktivitását, szabadidő-tevékenységét, készségfejlesztését, munka-rehabilitációját, önálló életvitelét. A rehabilitáció fontos terepei (ilyen szempontból hatékonyabbak a nappali kórházaknál).
A pszichiátriai betegek klubjai nyitottak a közösség más tagjai számára is, pl. kávézót, kulturális rendezvényeket szerveznek, sporteszközeiket, helyiségeiket bérbe adják, stb., ezáltal kerülik az institualizáció veszélyeit és fokozzák az intézmény és kliensei közösségi elfogadottságát és integrált voltát. A nappali klubok vezetésében általában felhasználók is helyt kapnak. (Ilyen intézmények kötelező kialakításáról rendelkezik a Szociális Törvény, néhány nappali klub pedig már működik az országban.) Védett lakhatási lehetőségek. Olyan kiscsoportos ill. családi, egyéni lakhatási formák, ahol átmenetileg ill. folyamatosan életviteli támogatásra szoruló betegek a szükségleteiknek megfelelő szintű támogatáshoz juthatnak hozzá. Az ilyen otthonok szerencsés esetben nem fogadnak 10-15 betegnél többet, és nem rínak ki a környezetből, pl. családi házakban működnek. (Hasonló otthonok létesítését már hazánkban is lehetővé teszi a Szociális Törvény) 24 órás mobilis krízis szolgálat és krízis-fektető: A krízis-szolgálat a közösségi ellátás lényeges alkotórésze. Nem csak pszichiátriai betegség, de a közösségben jelentkező bármely krízis esetén riasztható. Hozzájárul a krízisek súlyos következményeinek és azok medikalizálódásának megelőzésének és a szakszerű, területen végzett akut pszichiátriai ellátás és intézkedés elterjedéséhez. A krízis-fektetők adott területi igények és adottságok szerint alakíthatóak ki a nem súlyos pszichiátriai tünetekkel kísért krízis-állapotok kezelésére. Munkarehabilitációs szolgáltatások. Szemben a védett foglalkoztatás hagyományos formáival, ezek elsősorban a munkaerőpiacon való versenyképes megjelenést, fennmaradást, a normál munkahelyeken való elhelyezkedést kívánják elősegíteni. Az ilyen programok készségfejlesztő tréningeket, munkahelyek számára egyénekre szabott (védett) munkahely teremtését, kisvállalkozások elindítását, ösztönző projekteket, egyéni esetkezelést biztosítanak a felhasználók számára, és elsősorban nem betegcsoportokban történő foglalkoztatási programokat. Háziorvosi és szakorvosi konzultációs szolgálat: Többféle formában, (pl. csoportpraxis, szervezett konzultációs lehetőség a gondozótól) is elképzelhető. A háziorvos és más szakorvos konzultációt, szupervíziót kérhet a pszichiátertől, ill. a kompetenciáját meghaladó esetekben a beteget a pszichiáterhez irányítja. Ebben a rendszerben reálisan elvárható, hogy a háziorvos a pszichiátriai zavarok akár 80%-át is adekvátan kezelje, ill. hatékonyan és integráltan működjön közre a pszichiáter szakorvosok által kezelt betegek gondozásában. E rendszerben akár a pszichiátriai házi ápolás is kivitelezhető A háziorvosok és az egyéb szakorvosok bevonása a depressziók és szorongásos zavarok kezelésébe az ezredforduló mentális egészségének kulcskérdése: ma a depressziós betegek mintegy 50%-ának senki nem ismeri fel a betegségét, és a másik 50% mintegy fele nem kap adekvát kezelést. Számos fejlett országban a szkizofréniában szenvedőknek csak 30%-át gondozzák, és a fejlődő országokban az epilepsziás betegek 60-90%-a nem jut kezeléshez. E megdöbbentő adatok indokolják, hogy az új évtizedben a WHO előrejelzései szerint a mentális betegségek okozzák világszerte a legnagyobb közegészségügyi problémát. így tehát a konzultációs pszichiátria a paradigmaváltás lényeges tartalma és fő területe. Az adott közösségek speciális igényei szerint a fenti szolgáltatások természetesen másokkal is kiegészíthetőek. A közösségi pszichiátria szolgáltatásai tehát abban döntően különböznek a jelenlegi ellátástól, hogy nem a kórházból a közösségbe való fokozatos átmenetet kívánják biztosítani (amelyben az adott, pl. átmeneti intézményben történő rehabilitáció nagy hangsúlyt kap), hanem a gondozás és rehabilitáció minden lehetséges formáját a közösségi keretek között, a közösség integrált tagjaként, a beteg otthonában, vagy annak közelében kívánják biztosítani a betegek számára. A fentebb bemutatott elvek szerinti és szolgáltatások keretében folyó gondozás és rehabilitáció a hagyományosnál hatékonyabb ezért az intézményközpontú ellátási formáknak is lehetőségeik szerint adaptálniuk kell a közösségi ellátás alkalmazható elemeit. Ilyen -jelenleg is alkalmazható elemek - pl. a gyors reintegráció elősegítése, a hozzátartozók és a gondozást végző szakemberek mielőbbi bevonása a kórházi felvételt követően, a személyes célok megjelenítése a terápiás, rehabilitációs tervben, a kompetencia és önálló felelősségvállalás erősítése egy szimmetrikus terápiás kapcsolatban, az életviteli készségek gyarapítása, a közösségi gondozási és rehabilitációs formák preferálása, az ellátás szereplőivel folytatott szoros integrált együttműködés, stb.)

Forrás: dr.Harangozó Judit pszichiáter, neurológus, rehabilitációs és pszichoterapeuta szakorvos,az Ébredések Alapítvány vezetője, Nappali Kórház főorvosa

http://ebredesek.hu/node/41